- Távolság: 20,3 km
- Időtartam: 08:10 óra
- Szintemelkedés: 472 m
- Szintcsökkenés: 472 m
- Legnagyobb magasság: 502 m tszf.
- Legkisebb magasság: 279 m tszf.
A Kerteskői-szurdok már régóta bakancslistán volt, de valahogy mindig közbejött valami, ami miatt halogattuk a meglátogatását. Most végre eljött az idő, hogy szembeszálljunk ezzel a bakonyi legendával!
Ez a vadregényes, sziklákkal szegélyezett hasadék a Bakony szívében, a Zirc környéki tájak egyik legkülönlegesebb természeti csodája.
A hely egyedisége és kiemelkedő értéke miatt a megőrzéséért a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság gondoskodik – ami már önmagában jelzi, hogy itt nem egy egyszerű erdei sétáról van szó, hanem egy fokozottan védett terület meghódításáról.
NEVEZETESSÉGEK, LÁTNIVALÓK
- Kerteskői-szurdok: A Bakony egyik legszebb, de kevésbé járt sziklakanyonja. A helyiek által Gugyor néven is ismert, 30–40 méteres, meredek sziklafalak között kanyarog a Gerence-patak. Olyan, mint egy nyitott földtörténeti atlasz, tele ősmaradványokkal és vadregényes bükkerdőkkel.
- Szent-kút (Borostyán-kút): Bakonybél közelében található, spirituális oázis. A forrás a hagyomány szerint Szent Gellért remetelakja volt, ezért évszázadok óta zarándokhely. A forrás vize táplálja a mellette lévő kis tavacskát, a környezetét pedig egy bájos kápolna, park és egy kálvária teszi varázslatossá.
- Szent Gellért kápolna: A Szent-kút mellett álló, Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolna a Bakonybéli monostor híres lakójának, Szent Gellértnek állít emléket. A ma látható épület a 19. században épült, de már a 13. századi pápai oklevelek is említik a szikla tetején álló korábbi kápolnát. A hely szorosan kapcsolódik a szent remeteéletéhez.
- Borostyán-kúti tó: A Szent-kút vizéből duzzasztott, festői szépségű tavacska, amelyet 1996-ban alakítottak ki. A pihenőparkkal körbevett tó partján padok várják a túrázókat.
- Fehér-kő-árok: Egy igazi kihívásokkal teli, vad árokrendszer. Nevét a Fehér-kő sziklaalakzatról kapta. Saját tapasztalataink alapján: a mélyen bevágódott völgyben a turistaösvény gyakran elvadul, derékig érő gaz és kidőlt fák nehezítik a haladást.
- Kőszoros-völgy: A Bakony egy kevésbé ismert, rejtett szurdoka Pénzesgyőr közelében, az Öreg-folyás patak mentén. Bár nem olyan híres, mint például a Cuha-völgy, látványos mészkősziklákat és egy barlangot is rejt. Igazi, csendes bakonyi élményt kínál, távol a tömegtől.
ÖSSZEFOGLALÓ
Sokat hallottunk a szurdok vad szépségéről, de a puszta felkeresésénél többre vágytunk. Egy közepes hosszúságú körtúra útvonalát fűztük fel a helyszín köré, hogy ne csak a szurdokot, hanem a környék rejtett zugait és az útvonalba eső, izgalmas pontokat is megnézzük.
Ez a nap az igazi bakonyi kaland jegyében indult.
A szurdokot Pénzesgyőr felől közelítettük meg. Itt tágas és ingyenes parkolóhelyek találhatóak a temető közelében, mi is ezt a helyet választottuk kiindulási pontnak (GPS 47.2299167, 17.7872092).
Eleinte a Z jelzést követtük, majd rátértünk a P+ nyomvonalra. Legtávolabbi célunk a környék szentélye, a Szent-kút volt, amely a Borostyán-kúti tó és a Szent Gellért kápolna hármasával már önmagában is egy igazi pihenő oázis.
Innen délnek fordultunk abban a reményben, hogy az S, PN és P jelzéseken keresztül, a Fehér-kő-árok érintésével a Z+ útvonalra rátérve zárjuk majd a körtúrát Pénzesgyőrben.
A Bakony azonban nem a kiszámíthatóságáról híres. A gondosan felépített, logikus útitervünk egy nem várt esemény miatt hirtelen meghiúsult. A hegy rákényszerített bennünket arra, hogy rögtönözzünk! Ez a pillanat volt az, amikor a túra valódi kalanddá változott.
A tájegység hírhedt a nehezen járható, csúszós és szívós útvonalairól, ahol a terep folyamatosan próbára teszi az embert. Éppen ezért a kényelmes, stabil túrabakancs és a frissítő, az élelem alapfelszerelés kell, hogy legyen.
Pénzesgyőr az Öreg-Bakony egyik legszebb táján található, Zirctől 10 kilométerre nyugatra, Bakonybéltől pedig délre.
A település és környéke ősidők óta lakott helynek számított. Területéről rézkori, bronzkori leletek, illír, kelta leletek kerültek itt napvilágra.
A három kisközség és a környező puszták betelepítése a XVIII. században zömmel katolikus németekkel történt.
forrás: Wikipédia – Pénzesgyőr
Az indulás
A sors – mintha csak próbára akarta volna tenni elszántságunkat – a nyár izzasztó hevességével ajándékozott meg minket a túra napján, de éppen ezért lett még sürgetőbb a vágy, hogy belevessük magunkat a Bakony mélységes, hűs sűrűjébe. Alig vártuk, hogy a fák megváltó árnyéka elnyeljen minket a forróság elől.
A logisztikát – ahogy azt egy gondosan felkészült túrázó teszi – gyorsan letudtuk: az autót a pénzesgyőri temető melletti parkolóban hagytuk, ahonnan a Z jelzést követve elindultunk a Fő utca aszfaltján. A kezdeti, civilizált szakasz azonban nem tartott sokáig.
Ott, ahol a Gerence-patak keresztezte utunkat, élesen balra tértünk a Kerteskői útra. Kisvártatva egy fára rögzített zöld nyíl jelezte az utat, ami bevezetett minket a fák közé.
A zöld jelzés innentől a patak hűs, kanyargó vonalát követte. Bár a Bakonyban gyakran kell küzdeni a megáradt vízzel és a kiterjedt sárral, sőt, néhol az átkelés igazi fejtörést okoz, most semmi sem gátolta a haladásunkat.
A szurdok előszobája
Hamarosan egy elágazáshoz értünk. Gyors térképböngészés után úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk ki a Judit-forrást és az itt kialakult mésztufa lépcsőket, ezért letértünk a főútról és elfordultunk balra a ZH nyomvonalra.
A terep azonban nem adta magát könnyen. Egy szűk, meredek, bozótos ösvényen kellett felküzdenünk magunkat a tisztásig. A „dzsungelharcot” csak egyetlen dolog tudta fokozni: az a szívbajos pillanat, amikor a nagy csendben hirtelen, ágakat zörgetve rontott ránk szemből egy lefelé igyekvő túrázó.
Miután mindenkinek visszatért a pulzusa a normális tartományba, folytattuk az utunkat.
Sajnos a forrás éppen csak csordogált, és a buja aljnövényzet eltakarta előlünk a víz építő munkáját, így a mésztufa lépcsőkből nem sokat láttunk. A kitérő mégsem volt hiábavaló! Innen fentről ugyanis már beleshettünk a mélybe: a fák között itt-ott felsejlett a szemközti völgy sziklafala, ízelítőt adva abból, mi vár ránk odalent a szurdokban.
Egy gyors energizálás és némi folyadékpótlás után visszatértünk az elágazáshoz, hogy a Z jelzésen végre belépjünk a szurdok mélyébe.
A Kerteskői-szurdok varázsa
Egy gyors patakátkelést követően meg is érkeztünk a Kerteskői-szurdok bejáratához. Már az első pillantásra látszott, hogy ez egy igazi, érintetlen vadon.
A területet szándékosan nem takarítják, mindenhol kidőlt fatörzsek és az ösvényre belógó bokrok keresztezik az utat, ahogy azt a természet eredetileg elrendezte. Éppen ettől olyan különleges, ugyanakkor embert próbáló is a terep – itt nem lehet csak úgy bámészkodva sétálni, minden lépésre figyelni kell.
Bár a szurdok összesen csak körülbelül 400-500 méter hosszú, ne hagyd, hogy ez megtévesszen! Ez a távolság bőségesen kárpótol mindenért, hisz a 30-40 méter magas sziklafalak között haladni olyan érzés, mintha a Föld egy rejtett hasadékába lépnénk.
Nem véletlen, hogy a helyiek csak Gugyornak becézik – ez a név a Balaton környéki tájnyelvben a két hegy közötti, szűk völgyet jelenti.
Ahogy lépdelsz a Gerence-patak által kivájt mederben, nemcsak a vadregényes tájra, hanem a geológiai kincsekre is érdemes figyelned. A meredek mészkőfalakban évmilliók nyomai láthatók: a kőzetrétegek törései és a „Szent László pénzeként” ismert, megkövesedett ősi tengeri élőlények maradványai!
Feljebb, a szurdok felett pedig ott őrködik az Oltár-kő, amelynek misztikus, pogány szertartásokra utaló múltja csak fokozza a hely különleges hangulatát. Ide a feljebb említett, ZH jelzésen juthatsz el, amennyiben szeretnéd megtekinteni.
Először nem is igazán találtuk meg a turistajelzést, aztán végül meglett a patak jobb oldalán, ezért máris arra fordultunk.
Ahogy elmerültünk a szűk hasadékban, a hely szépsége azonnal magával ragadott minket. Az ösvényen szorosan a sziklafalhoz tapadva kellett haladnunk. A kidőlt fák és az ágak miatt nem is lehetett gyorsan menni – de nem is akartunk! Folyamatosan szívtuk magunkba a látványt.
A meleg ide már nem hatolt be, de a nedves patakmeder miatt a levegő nagyon párás, szinte trópusi volt. Olyan érzésünk támadt, mintha egy eldugott őserdőben járnánk. A dús növényzet között itt-ott átsejlett a patak vize, ami néhol kisebb-nagyobb pocsolyává alakult.
Mivel ez nem egy zsúfolt, népszerű látványosság, senkivel sem találkoztunk, és ez a magányos csend tette fel a pontot az i-re!
Fontos tanácsunk: amennyiben esős napon érkezel, készülj fel egy komolyabb harcra, mert a vízszint megemelkedése miatt a szurdok járhatósága szinte lehetetlenné válhat. Ilyenkor talán jobb, ha inkább nem is kelsz útra.
Fájó szívvel, de egy merész jobbkanyarral hagytuk magunk mögött a szurdok hűvös, sűrű világát, és folytattuk a menetelést a Z jelzésen.
Kis kitérőt tettünk még a Bányász-forrás (Bányász-kút) felé, ahol a kihelyezett padokon kicsit elnyújtóztunk és vitalizáltuk magunkat, majd eme gyors pihenő után tovább haladtunk az ösvényen.
A sűrű, zárt erdő fokozatosan megnyílt előttünk. A Bakony egy pillanat alatt megmutatta a másik arcát is: a nehéz terep után a hegység fenséges lankái terültek el a szemünk előtt.
Ekkor pillantottuk meg a távolban a Kőris-hegy messziről is felismerhető, fehér jellegzetességét, a légiforgalmi radarállomás hatalmas kupoláját. Itt bújik meg a népszerű Vajda Péter-kilátó is. Mivel ott még nem jártunk (azóta persze ezt is kipipáltuk), máris megvolt az inspiráció és a terv a következő, csúcstámadással kecsegtető kalandunkhoz!
Szent-kút, Szent Gellért kápolna, Borostyán-kúti tó
Amint elértük a P+ (Mária-út) jelzést, balra fordultunk.
A Szent Gellért kápolna melletti Szent-kút igazi megváltást jelentett a túra ezen szakaszán. Itt már nemcsak a lábaink kiáltoztak pihenőért, hanem a lelkünket is feltölthettük. Egy rövid szünetet tartva, alaposan körbejártuk a helyet.
Ez egy fantasztikus helyszín, ami nemcsak a természet, hanem a történelem miatt is különleges. Igazi zarándokhely, a Mária-út fontos állomása is, tökéletes a fizikai és lelki feltöltődésre egyaránt!
A Szent-kút, más néven Borostyán-kút, jóval több, mint egy egyszerű forrás. Ezer éves spirituális múltra tekint vissza, és a Bakonybéli Bencés Apátság életéhez kötődik.
A legenda szerint a XI. században itt, a sűrű bakonyi rengetegben élt remeteségben Szent Gellért (Imre herceg nevelője) és Szent Günther. A forrás vize a megtisztulás szimbólumává vált, hiszen a néphagyomány szerint Gellért ezen forrás vizével keresztelkedett meg.
A Szent Gellért kápolna a szentek emlékét őrzi. A most látható épület a 19. században épült, az egykor a szikla tetején álló, Árpád-kori kápolna alapjait használhatták fel hozzá.
A Borostyán-kúti tó a három forrás vizének felfogásából keletkezett. A kápolnával, parkkal és kálváriával együtt alkotja ezt a romantikus angolkert-stílusú pihenőhelyet.
Tipp: Amennyiben kihagynád a túrát, de ezt az idilli helyszínt mégis felkeresnéd, akkor Bakonybél irányából autóval is könnyen megközelítheted, a tó mellett kiépített parkoló várja az ide érkezőket.
A Fehér-kő-árok gazos és csollányos dzsungele
Feltöltődve indultunk útnak a PN és S jelzéseken, de a Bakony sosem enged el oly könnyedén.
Egy nagyjából egy kilométeres, árnyék nélküli szakasz várt ránk. A hőség könyörtelen volt: szinte elpárologtunk a napon, mire végre elértük az erdő peremét, és bevethettük magunkat a Fehér-kő-árok sűrűjébe.
A kaland rögtön természetes akadálypályával indult. Egy kidőlt fa keresztezte az ösvényt, ami alatt ugyan még kecsesen átlimbóztunk, de a nyomvonal ezután drámaian összeszűkült, és a rövid ruházatban ez kínszenvedés volt. Derékig érő gazban és csollánnyal borított részen kellett átgázolnunk.
Pedig az árok – a kellemetlenségek ellenére – nagyon látványos volt a sziklaalakzataival. A köves patakmederben a tikkasztó forróság miatt most természetesen egy csepp víz sem csordogált.
A névadó Fehér-kő szikláihoz érve megálltunk. A terepen elég komoly erdészeti munkálatokat végeztek korábban, látszódtak a nagygépek mély kerékvágatai és az erdőtisztogatás eredménye.
Előttünk az ösvény viszont gyakorlatilag egy zöld és sűrű fallá változott, azonban ez nem szegte a kedvünket és nekivágtunk.
Az árok egyre hűvösebbé, sötétebbé és titokzatosabbá vált. A sűrűben itt-ott átsejlett a sziklák fehéres csillogása, de a növényzet könyörtelen volt. Félig elrothadt fatörzsökön másztunk keresztül, még egy állati koponya felére is rábukkantunk az út mentén, mintegy figyelmeztetésként a hely vadságára.
Ekkor vált egyértelművé: a rövid nadrágban és pólóban, amit viseltünk, ez a szakasz egyszerűen vállalhatatlan. A még visszalévő másfél kilométer csollánytengeres megpróbáltatását inkább szerettük volna elkerülni.
Nem volt más hátra, mint visszafordulni, és új tervet kidolgozni a Fehér-kőnél.
A Szökrényes-kő-árok állapota első ránézésre még katasztrofálisabb volt, így improvizáltunk. A félig lepusztított erdőben átvágunk a dombon a fák között és megpróbáljuk elérni a fent futó S jelzést.
Elképzelhető, sőt biztos, hogy később ezeket az útvonalakat megtisztították és most már megfelelően járhatóak, de akkor és ott ezek nem jelentettek alternatívát.
Nekivágtunk tehát a csonttá repedezett talajon az út lerövidítésének, hogy kikerüljük a bozótos, járhatatlan Fehér-kő-árkot.
A nehéz kapaszkodás után végre fel is jutottunk az éppen itt elhaladó Herend-Bakonybél bringaútvonalra. Rövidesen el is értük az S jelet, ahol a kanyarban egy hatalmas farakás mellett rögtönzött pihenőt tartottunk, majd a Ráktanya Kulcsosház felé vettük az irányt.
Vissza Pénzesgyőrre
Megkönnyebbültünk, mert egy jól gyalogolható erdészeti úton folytathattuk a menetelést, ami már szinte pihenőnek számított a Fehér-kő-árok dzsungelharca után. Végre fel tudtunk venni egy gyorsabb, élvezhetőbb sebességet.
A kulcsosház után a P jelzésen haladtunk Vámostanya, Némettanya és Huditanya érintésével.
Sajnos azzal kellett szembesülnünk, hogy idő hiányában ki kell, hogy hagyjuk a Kőszoros-völgyet. Ez a patakmenti kis völgy (ahol a PT és KT tanösvények is futnak), hasonlóan látványos mint a híres Cuha-völgy és az Ördög-árok, de kevésbé zsúfolt. Ha erre jársz, mindenképpen tervezd be, reméljük, legközelebb mi is sort kerítünk rá.
Huditanyánál ráadásul lámákat is láttunk a Bakony közepén! Itt az útkereszteződésben egy hatalmas fa tövében elfogyasztottuk a még megmaradt elemózsiánkat, majd összeszedtük a maradék energiát a hátralévő útra.
A Pénzesgyőr felé vezető Z+ jelzés azonban még egy utolsó próbatételt tartogatott számunkra. A köves, szikkadt, porzó talaj és a nap utolsó, könyörtelen sugarai kiszívták az energiánkat. Ez a szakasz a túra utolsó nagy küzdelme volt a hőség és a fáradtság ellen.
Utoljára még megcsodálhattuk a Bakony hatalmas, békés legelőit, ami méltó lezárása volt ennek a kalandnak.
Az eredeti körtúra nyomvonala meghiúsult ugyan, de áttörtük az akadályokat és végül minden jóra fordult.
A túra igazi esszenciája a kihívás volt.
A Kerteskői-szurdok vadregényes szépsége azonnal rabul ejtett minket.
A Szent-kút nyugalma, majd a Fehér-kő-árok sűrű csollánydzsungele olyan nyers élményt kínálnak, ahol a tervek bármikor felülíródhatnak.
És mi a legfontosabb tanulság? A Bakony tele van meglepetéssel, soha nem unalmas, és mindig érdemes visszatérni, hogy meghódítsuk az ismeretlen utakat. Lehet ugyan itt rövid nadrágban túrázni, de inkább hozz magaddal egy vastag, strapabíró hosszú nadrágot! 🙂